Szilvi barátnőmet öt évvel ezelőtt ismertem meg egy futóverseny kapcsán. Hamar éreztem azt, hogy nem csak a futás a barátságunk alapja. Szilvi volt nekem mindig is a lelkem „szócsöve”, én érzek valamit, ő szavakba önti. Sosem mondja meg, mit tegyek, rávezet a helyes útra. Az ő barátsága lelki biztonságot nyújt nekem. Volt egy nagy versenyünk, amit együtt csináltunk végig, Korinthosz 81 km. Én futottam, Szilvi kerékpárral jött mellettem 7 órán keresztül. Azon az úton ugyan úgy vezetett végig a célvonalig, mint az életben is. A mélypontokon „fogta” a kezem, inspiráló gondolataival húzott előre, amikor pedig erős voltam, együtt szárnyaltunk a célig. Egyik évben rendszeresen jártunk a Mecsekbe közösen futni, nekem ő jelenléte ezeken az edzéseken hatalmas lelkierőt adott ahhoz, hogy menjünk és csapassuk. Sajnos az elmúlt 2 évben sérülés, majd komoly magánéleti problémák miatt eltávolodtam a versenyzés világától, de a futáshoz, az örök szerelmemhez Szilvi által mindig visszatalálok. Most is ő adja meg nekem az edzésekhez azt az inspirációt, ami erőt ad az elinduláskor. Hatalmas terveink vannak Szilvivel a futásban és tudom, hogy az ő motiváló erejével, inspiráló gondolataival hamarabb érek oda a nagy célomhoz… És találkozunk a Spartathlon céljában kétszer is , egyszer Te vársz Engem, egyszer Én várlak Téged Leonidasz lábánál…
Csupor Krisztina
futó